🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > Nógrád megye
következő 🡲

Nógrád megye, 1950. jan. 1.-: közigazgatási egység Észak-Magyarországon. - É-on az Ipoly mint határfolyó Szlovákiával (1993-ig CS), K-en Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye, D-en Heves és Pest megye, Ny-on Pest megye határolja. - 1949. XII. 14: a 4343/1949. MT. sz. rendelettel(!), a tanácsrendszer bevezetésével az addig létezett →Nógrád-Hont vármegye ter-én - az ekkor →Pest megyéhez csatolt Nagymaros és Szokolya nagyközs-ek, Márianosztra, Kóspallag, Nógrádverőce, Kismaros, Szob, Ipolydamásd, Zebegény, Nagybörzsöny, Perőcsény, Vámosmikola, Kemence, Bernecebaráti, Ipolytölgyes, Tésa, Letkés közs-ek, a →Heves megyéhez csatolt Lőrinci, Zagyvaszántó nagyközs-ek, Heréd, Nagykökényes községek kivételével - a →Heves vármegyéből átcsatolt Hasznos, Pásztó, Szurdokpüspöki és Tar nagyközségeket, Nagybátony, Maconka (1965: Nagybátonyhoz csatolták), Mátramindszent, Dorogháza, Szuha közs-et és Nádújfalu kisközséget ~ néven egyesítették. Ter-e 2544 km², Mo. ter-ének 2,7 %-a. Székhelye 1950: Balassagyarmat, 1951-: Salgótarján. Járásai 1950-1983. XII. 31: azok megszüntetéséig: balassagyarmati, pásztói, rétsági, salgótarjáni, szécsényi (1978. XII. 31: megszüntették), szobi (1950. II. 1: megszüntették). - Városai: Salgótarján megyei jogú város (1922 óta város; hozzácsatolták 1973: Zagyvarónát, 1977: Somoskőt és Somoskőújfalut), Balassagyarmat (1923 óta; hozzácsatolták 1950: Tósokot, 1973: Ipolyszöget és Patvarcot), Pásztó (1984. I. 1. óta, amikor hozzácsatolták Hasznost és Mátraszőlőst), Szécsény (1986), Bátonyterenye (1984. I. 1: Kisterenye, Nagybátony és Szúpatak egyesítéséből; 1989 óta város), Rétság (hozzácsatolták 1981. XII. 31: Tolmácsot, 1984. I. 1: Bánkot; 1989 óta város), össz. 127 települése volt. - A 'szocialista iparosítás' egyik kiemelt ter-e, az összes beruházás 80 %-át a nehézipar kapta; a munkásokat a téeszesítés miatt földet elhagyókból távoli ter-ekről is toborozták. - 1956. X. 24: a salgótarjáni tüntetők ledöntötték a szovjet hódoltságot jelképező emlékművet, megalakították a munkástanácsokat; XII. 8: a salgótarjáni sortűznek 131 halott és kb. 150 sebesült áldozata volt. - Lakói 1960: 235.675, 1970: 240.129, 1984: 237.331, 1990: 227.180 fő, 1995: 87.829 lakásban 223.967 fő. 88

~ fontosabb stat. adatai (1950-1956). Salgótarján, 1956. - ~ 15 éve 1945-1960. Uo., 1960. - Adatok ~ községeiről. Bp-Salgótarján, 1968. - A felszabadult ~ 25 éve. Uo., 1970. - Mo. megyéi és városai. Bp., 1975:381. (térképpel) - A szocializmus útján. 2. jav. bőv. kiad. Uo., 1982. - 1956 kézikv-e I:275. - ~ kézikv-e. Szerk. Pál József. Bp., 1997.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.